Országház, Parlament

A budapesti Parlament az Országgyűlés székhelye, Európa egyik legrégebbi törvényhozói épülete, a világ harmadik legnagyobb parlamentje. Megépíttetéséről 1880-ban, a kiegyezés után közel másfél évtizeddel határozott az Országgyűlés. A kiírt pályázatot Steindl Imre műegyetemi tanár nyerte meg, az építkezést 1885-ben kezdték el.

A Parlament épületét 1896-ban, a honfoglalás 1000. évfordulóján avatták fel, de teljesen csak 1904-ben készült el minden részlete. Az építkezésen ezernél is több ember serénykedett, 40 millió téglát, félmilliónál is több díszkövet és 40 kilogramm aranyat használva fel. A Parlament külső díszítését sóskúti mészkőből faragták ki, amely sajnos puhábbnak bizonyult a kelleténél, ezért a folyamatos felújítások során – napjainkban is – Süttői mészkőre cserélik a régi borítást. A hatalmas felület és a sok-sok díszítőelem miatt az épület valamelyik része szinte folyamatosan felújítás alatt áll.

A londoni Westminster-palotához hasonlóan a gótikus újjászületés stílusirányzatát képviselő Parlament meghatározó építészeti jegyei a szimmetrikus homlokzat és a gótikus épületeken szokatlan központi kupola. Hossza 268, szélessége 123 méter. Összesen 691 szobája van, amelyből több mint 200 irodahelyiség. 96 méteres magassága szimbolikus jelentőségű, a honfoglalás 896-os és a millenniumi ünnepségek 1896-os dátumára utal. 90 külső és 152 belső szobor díszít az épületet

Az épület főhomlokzata a Dunára néz, de a hivatalos főbejárat a Kossuth Lajos térről nyílik. A hexadekagonális (tizenhat oldalú) központi ülésterem a kupola alatt található. A Parlament 1945-ig kétkamarás rendszerben működött, így van alsó- és felsőházi ülésterme is; a mai, egykamarás Országgyűlés az alsóházi teremben ülésezik.

A kommunista diktatúra ideje alatt a Parlament toronysisakján egy ötágú vörös csillag volt látható, mely éjszakánként világított; 1990-ben távolították el.